Száka-hegy növényvilága
Fajok
Molyhos tölgy
A Száka-hegy legjellemzőbb állományalkotó fája. Görbe és durvakérgű törzséről, molyhos vesszőjéről és levélfonákáról ismerhetjük fel.
Közönséges boróka
3-5 m-re megnövő örökzöld cserje, mely a ciprusfélék családjába tartozik. Száraz, gyepes területek pionír cserjefaja, csak az árnyékolást nem bírja, ha fölé nő az erdő, elpusztul.
Csertölgy
Hazánkban a legelterjedtebb fafajok közé tartozik, de területaránya az utóbbi évtizedekben csökkent. Melegkedvelő, szárazságtűrő. Legkönnyebben a kócos kupacsról ismerhető fel.
Kocsánytalan tölgy
Nálunk a szárazabb déli lejtők uralkodó fája. Leveleinek jellemzője a kis ékváll (fülecskék nélkül) és a hosszú nyél. A makkok szinte ülők (nincs kocsány).
Mezei szil
Magas hőigénye miatt elsősorban a sík- és dombvidékek fafaja, elsősorban ligeterdőkben találjuk (nyirkos, tápanyagban gazdag talajon).
Fehér mécsvirág
Május-szeptember között virágzik gyomtársulásokban, utak szélén, művelt területeken. Fehér színű virágai „mécsesként” vonzzák az éjszakai lepkéket, melyek a beporzást végzik.
Kónya habszegfű
30-60 centiméter magas, felálló, egyszerű szárú, évelő növény. Virágzata mirigyszőrös. A virágok fehérek, néha rózsásak, bókolók. Este vagy borult nappalokon nyílik. Sovány, félszáraz élőhelyeken fordul elő.
Magyar szegfű
Karcsú, vékony szárú évelő. Virága sötét rózsaszín, egyszínű, bogot alkot. Száraz gyepek, nyílt erdők növénye.
Fekete kökörcsin
Szereti a meleg, déli lejtőket, sziklagyepeket. Virágai bókolók, egyesével állnak, kívül szürkés, belül feketés-lilásbíbor színűek, levele selymesen borzas. Védett.
Erdei iszalag
Kúszó-kapaszkodó fás lián. Csavarodó szárával és kacsszerűen behajló levélnyelével is kapaszkodik. Virágai csoportosan, bogernyőkben nyílnak. Fényigényes.
Selymes boglárka
15-30 cm-es évelő növény. Ezüstös selyemszőr borítja. Száraz lejtők, legelők, erdőszegélyek növénye.
Pipacs
30–80 cm magas, egyéves növény. Levele, szára, virágkocsánya serteszőrös. Toktermésű. Tejnedve fehér, rózsaszínes. A szántók egyik gyakori növénye volt, de a vegyszeres gyomirtás miatt onnan kiszorulóban van.
Odvas keltike
Üde erdők növénye. Évelő, gumója odvasodik (az ujjas keltikétől eltérően). Levele hegyes. Levélnyele hosszabb, a levélkék további levélkékre tagolódnak (osztottak). Fehéres és lilás színváltozata is van.
Törpe keltike
A szárazabb erdőket kedveli inkább. 10-15 cm magas. Levele lekerekített. Virága halványlila vagy fehér.
Magyar repcsény
Száraz gyepek, száraz tölgyesek növénye. A levél lándzsás, fogazott. A szár csúcsán nyílnak a négytagú virágok, végálló fürtöt alkotva.
Kövi sulyoktáska
Évelő, alacsonytermetű, kopasz. Virágai fürtvirágzatot alkotnak, rózsaszínűek. Mészkedvelő. Védett.
Közönséges párlófű
15-100 cm-es évelő növény, más nevén apróbojtorján. Napos, száraz helyeket: mezőket, út és erdőszéleket kedveli. Hajtása gyógynövényként hasznosítható.
Csattogó szamóca
A csésze elvirágzás után szorosan a termésre simul. Az érett termés a vacokról nem válik le, ekkor hallható egy kis „csattanás”.
Erdei szamóca
A csészelevél éréskor elálló, nem simul a termésre. A termés a vacokról könnyen leválik.
Barkócaberkenye
Az egyik leggyakoribb vadon élő berkenyénk. Az erdőkben kívánatos elegyfafaj, félárnyéktűrő, így megél a második koronaszintben és termése ideális táplálékot jelent az erdő lakóinak.
Közönséges mandula
4-8 m-es maximális magasságot elérő lombhullató fa. Melegkedvelő, így védett, délies kitettségű domboldalakon gyakoribb. Fehér vagy halványrózsaszín virágai kora tavasszal, a lombfakadás előtt nyílnak.
Fehér akác
Hazánkban első példányát 1710-ben ültették Komárom környékén, ezt követően a sikeres telepítésen felbuzdulva főként az Alföldi futóhomok megkötésére széles körben telepítették, és mára teljesen meghonosodott. Viszonylag igénytelen, gyors növekedésű és sovány talajon is megél. A természetvédelem számára jelenléte nem preferált.
Bokros koronafürt
Szubmediterrán elterjedésű pillangós virágú növény, mely akár a Balaton-felvidék címernövénye is lehetne. Hazánkban előfordulása szinte csak a Balaton-felvidékre és a Keszthelyi-hegységre szorítkozik, ahol a száraz, meleg molyhos tölgyesek és sziklai bükkösök jellemző cserjéje.
Árlevelű len
Kistermetű, 10–50 cm magas. Levelei árszerű csúcsúak, sűrűn állók. Mészkedvelő.
A Balaton-felvidéken, Keszthelyi-hegységben gyakran találkozunk vele.
Kőrislevelű nagyezerjófű
Jellegzetes növényünk, melyet leveleiről és száraz kórójáról is könnyen felismerhetünk. Igen nagy illóolaj-tartalma miatt érintése allergiás tüneteket okozhat. A szár, a bimbó és a termés is nagy, bordó mirigyektől érdes. A szirmok szétállók, bordón erezettek. A termő és a porzók a virágokból hosszan kiállnak, felfelé görbülők.
Mirigyes bálványfa
Kínában és Koreában őshonos. Világméretű elterjedése a 18. század közepén kezdődött. Először díszfaként, a platánfa pótlására ültették. Környezetében csekély a fajgazdagság: gátolja más növények fejlődését a gyökere által kibocsátott anyagokkal. Jelenléte természetes vegetációban nem kívánatos.
Mezei juhar
Lombos erdők elegyfája. Terebélyes, sudaras koronát fejleszt. Levele tenyeresen osztott, az osztatok csúcsa lekerekített.
Húsos som
Száraz cserjéseinkben, erdőszéleken gyakori, kora tavasszal, lombfakadás előtt nyílik. Négytagú, sárga hímnős virágai a tavasz hírnökei. A termés hosszúkás, piros, ehető húsú, csonthéjas gyümölcs, amely augusztus végén, szeptember elején érik.
Borzas szulák
Fásodó tövű évelő. A szár egyenes, felálló, a szálas-lándzsás levelekkel együtt borzas szőrű.
Magyar zsálya
Fehéren gyapjas növény. Levelei hegyesen karéjosak. Virágzata jellegzetes, terpedten ágas, gömbölyű „ördögszekér”.
Orlay turbolya
Egyéves, szubmediterrán elterjedésű növény, jellegzetes virágzattal és szúrós termésekkel.
Ezüstös útifű
Hegyesedő levelei lándzsásak, a rásimuló selymes szőrzettől gyakran jellegzetesen ezüstös színűek, mellyel jól elkülöníthetőek más útifű fajoktól.
Érdes hagyma
30-60 cm magas, hagymás évelő. Az ernyőben lévő hagymák közül hosszú kocsányon lógnak ki pirosasfehér virágok. A Száka-hegyen nagy foltban virágzik.
Selymes peremizs
A szár és a levelek is sűrűn, ezüstösen gyapjasak, bársonyosak, melyről nevét kapta.
Őszi csillagvirág
Legfeljebb arasznyi termetű apró hagymás virágunk. A nyár végi esők után tömegesen nyílik termőhelyein; a száraz gyepekben. Virágai megelőzik tőleveleit, melyek csak elvirágzás után szeptember-október hónapban jönnek elő, és a következő év nyarán húzódnak vissza.
Epergyöngyike
Száraz erdőkben, így a Száka-hegyen is találkozhatunk égszínkék virágaival.
A hagymák már ősszel is kihajthatnak, de a virágok csak tavasszal nyílnak. Levelei 1 cm-nél szélesebbek.
Apró nőszirom
Kora tavaszi vadvirágunk apró levelei közt nyílnak lila, ritkábban sárga virágai.
Bíboros kosbor
A kosborfélék családjába tartozó, nemzetségének egyik legtermetesebbre növő (30-60 cm) hazai faja. Mészkedvelő, karsztbokorerdőkben, melegkedvelő és száraz tölgyesekben gyakori, de olykor még zárt erdőkben is rábukkanhatunk.
Tornyos vitézvirág
Karcsú, 20–60 (–80) cm magas orchidea. Feltűnő tömött fürtvirágzata kezdetben rövid, hegyes kúp alakú, amely fokozatosan megnyúlik és végén kihegyesedő henger vagy tojásdad formát vesz fel. Apró virágainak színe a rózsaszíntől a bíborvörösig terjedhet, ritkán fehér.
Élőhelyek
91H0 Pannon molyhos tölgyesek
Natura 2000, azaz közösségi jelentőségű élőhelytípus.
Kifejezetten gyenge növekedésű (4–12 m magas), felnyíló lombkoronaszintű vagy gyepfoltokkal mozaikos, molyhos tölgy – kisebb arányban csertölgy és kocsánytalan tölgy alkotta, közepesen elegyes, erős cserjeszintű, melegkedvelő, részben bokorerdő jellegű erdők.
Az élőhelytípus teljes egészében magában foglalja a mész- és melegkedvelő tölgyesek (L1), valamint a molyhos tölgyes bokorerdők (M1) egységét.
L1 - Mész- és melegkedvelő tölgyesek
Alacsony vagy közepes növekedésű, záródó, gyakran dús cserjeszintű és fejlett gyepszintű domb- és hegyvidéki tölgyesek.
A talaj többnyire sekély és / vagy köves, a lombszint legjellemzőbb faja a molyhos tölgy. Gyakori a fejlett magas cserjeszint (pl. húsos som, galagonya) vagy a fiatal fákból (pl. virágos kőris) álló második lombszint.
A gyepszint tömegesebb fajai főleg füvek és sások, jellemzőek a fény- és / vagy melegigényes, gyakran szárazságtűrő lágyszárúak.
M1 - Molyhos tölgyes bokorerdők
Alacsony-letörpülő, csak foltokban záródó koronaszintű hegy-dombvidéki erdő-gyep mozaikok.
A lombszint legjellemzőbb faja a molyhos tölgy és a virágos kőris.
A leggyakrabban cserszömörcével jellemezhető cserjeszint fejlett, a koronaszinttől nem választható el élesen.
Kizárólag száraz gyepekkel, sziklai gyepekkel együtt jelennek meg.
6240 Pannon lejtősztyeppek és sziklafüves lejtők
Natura 2000, azaz közösségi jelentőségű élőhelytípus.
Ide tartoznak a kemény alapkőzeten található, kőtörmelékes talajú, keskeny levelű fűfajok által dominált, többé-kevésbé fátlan hegylábi lejtőgyepek, a változatos mértékben (50–90%) záródó, esetenként sziklagyep foltokkal mozaikosan előforduló lejtő- és törmelékgyepek (H2) és a sziklai fajokat már alig tartalmazó köves talajú lejtősztyeppek (H3a).
H3a - Lejtőgyepaek egyéb kemény alapkőzeten
Keskenylevelű pázsitfüvek dominálta záródó, középmagas, fajgazdag, száraz gyeptársulások a sztyepzóna hegy- és dombvidéki képviselői. Közös jellemvonásuk, hogy kemény alapkőzetekhez kötődő, csaknem fátlan hegylábi, illetve lejtőgyepek.
6210 Szálkaperjés-rozsnokos xeromezofil gyepek
Natura 2000, azaz közösségi jelentőségű élőhelytípus.
Ide tartoznak a laza alapkőzeten található, főként széles levelű pázsitfüvek által dominált, kétszikű fajokban is gazdag, többnyire erdei fajokat is tartalmazó, zárt, többszintű, félszáraz gyepek (H4).
H4 - Félszáraz irtásrétek, száraz magaskórósok és erdőssztyeprétek
Főleg széleslevelű pázsitfüvek által dominált, eltérő származású és fajösszetételű, fajokban, így kétszikűekben is gazdag, erdei maradványokat is hordozó félszáraz irtásrétek és gyepek.
Száka-hegy állatvilága
