Ez az Amerikából behurcolt, összetéveszthetetlen kabócafaj 2004-ben érte el hazánkat, azóta mindenfelé megtelepedett. Sok tápnövényű, jelentős kártevő már Magyarországon is.
Kevéssé ismert faj, nevével ellentétben inkább a Dunántúlon fordul elő délies kitettségű sztyepplejtőkön, előkerülése a Száka-hegy jó természetességét bizonyítja. Védett.
A Dunántúltól Boszniáig elterjedt ritka védett talajlakó bogarunk. A Száka-hegy gyászbogarai között legfeltűnőbb a korábban szintén ritka cirpelő gyászbogár.
Jellegzetes, gyakori faj, lárvája méhfészkekben élősködik. Közismert, hogy ha megfogják, csípős váladékot bocsát ki ízületein. A legtöbb nünükével ellentétben nem védett.
Feltűnően fésűs csápjáról elég jól felismerhető, száraz ágakban fejlődő faj. Európában szórványos elterjedésű, egyes országokban veszélyeztetett, nálunk is kifejezetten ritka, de nem védett.
Virágokat is látogató, több színben előforduló, nem gyakori cincérfaj. Nevével ellentétben tölgyben, esetleg juhar vagy szil fajokban fejlődik. Hazánkban védett.
A nagy hőscincérhez hasonló, de teljesen fekete és jóval kisebb állat. Az egyik leggyakoribb nagyobbfajta cincérfajunk, sokféle fában képes kifejlődni, védett, de egyáltalán nem veszélyeztetett.
Apró termetű, karcsú, tarackbúza szárában fejlődő cincérfaj. Korábban ritkán került elő, ezért nyilváníthatták védetté, de ma már általánosan megtalálható a szántóföldektől a rétekig.
Apró termetű talajlakó ormányosbogár, hazánkban elég ritka, de a Balaton-felvidéken sokfelé jellemző, a Száka-hegyen is nagy egyedszámmal fordul elő. Nem védett.
Amerikából behurcolt lopódarázs faj, fűvel bélelt sárfészkét, amibe a lárváinak szánt megbénított szöcskéket rejti, gyakran rejtett üregekbe tapasztja. Feltehetően ezekkel került Európába.
Egyik legnagyobb darazsunk, társasan él hatalmas papírmasé-fészkében. Nyugat-Európában helyenként megritkult és védett, nálunk ma is gyakori, nem veszélytelen faj.
A skorpiólegyek feltűnő, tarka szárnyú rovarok, nevüket hímjeik potrohvégi duzzadt fogókészülékéről kapták. Gyümölcsöket és döglött rovarokat egyaránt fogyaszt, gyakran pókhálóból elragadva, lárvája ugyancsak dögöt eszik. A Száka-hegyen ez volt a leggyakoribb faj.
Kevéssé feltűnő boglárkalepke. Rokonaival, így a Száka-hegyen is megtalálható kökény-csücsköslepkével (S. spini) együtt a nevének megfelelő fa leveleit fogyasztja hernyója. Ha nem is ritka, de nem gyakori védett fajok.
Korábban tömegesen fordult elő hazánkban, hernyója csalánon fejlődik. Megritkulása talán a klímaváltozással járó kiszámíthatatlan időjárásra is visszavezethető. Védett.
Hazánkban korábban csak ritkán feltűnő, mára a klímaváltozás miatt általánosan megtelepedett, jelentős kártevővé vált sok tápnövényű, nappal is repülő bagolylepke.
Közismert, gyakori, de talán küllemének és mérgező voltának köszönhetően nem túl népszerű békafaj. Inkább éjszakai állat, nappal rejtőzködik. Mint minden kétéltű, védett.
Egyik leggyakrabban látható békánk, melegkedvelő, valóban elsősorban erdei faj. Barna állat, a hasonló fajoktól hosszú lába is megkülönbözteti, a legjobban ugró hazai béka. Védett.
Az egyik legtarkább hazai madárfaj, főleg darazsakat-méheket fogyaszt. Fészkét lösz- és homokfalakba építi. Ezt nem találtuk meg, de hangját többször hallottuk. Fokozottan védett.
Rendkívül tarka, igen mutatós madár, alapvetően az Alföldön található, odúlakó és rovarevő. Az egyik legértékesebb és legmeglepőbb tagja a hegy faunájának.
Középtermetű harkályfaj, erdeinkben általánosan elterjedt, odúkészítése számos kisebb madarunknak biztosít fészkelőhelyet. Az itt szintén észlelt zöld küllőtől eltérően táplálékát is a fából szerzi. Mindkét faj védett.
Legnagyobb testű énekesmadarunk, dögevő. Amióta védett, állománya újra megnőtt, ma szinte mindenütt lehet találkozni vele, a Száka-hegyen is többször láttuk és hallottuk.
Különösen hímje élénk színű, közismert madár, hangja is jellegzetes. Az énekesmadarak többségéhez hasonlóan rovarevő, védett. Hangját többször hallottuk.
Valaha nagyon gyakori, a klímaváltozással is összefüggésben megritkult közismert madár, fészkét nem találtuk meg, valószínűleg a környéken lehet. Védett.
Hazánkban az itt ugyancsak élő fekete rigó (T. merula) után leggyakoribb rigófaj. Éneke igen változatos, a fekete rigóénál lágyabb. Mindkét faj védett.
Mind hangja, mind kinézete alapján jól felismerhető magevő énekesmadár. Sárgászöld színe az itt szintén élő kisebb csicsörkéhez valamelyest hasonlít. Védett.